Negyedik történet

015Eltelt már pár év azóta, hogy belefogtunk az életmódváltásba, és nem tagadom az akkor tinédzser korban lévő legnagyobb fiammal bizony nagyon nehéz volt ezt megvalósítani.

 
Kemény harcokat vívtunk nem csak kenyér fronton, de minden másban is, amit az új táplálkozási szokások révén bevezetni próbáltam. Nem akart lemondani a nutellás fehér kenyérről, amit nagymamánál számolatlanul tolhatott a pocakjába, és utálattal nézett a teljes kiőrlésű tésztákra is. A rengeteg vita, és heves ellenállás ellenére is türelmesen magyaráztuk el neki alkalomról alkalomra ennek az új táplálkozási rendszernek az előnyeit, és a régi magunk mögött hagyott hátrányait. Tettük ezt annak ellenére, hogy sokszor a nagyihoz akart költözni (ahogy ő mondta akkor) a “szar bio cuccok” elől mondván ott legalább “normális” ételt kap.

Az idő, és a gyakorlat (miszerint minél többet hallasz valamit, annál inkább hiszed igaznak) meghozta gyümölcsét. Rengeteg beszélgetés, példa felhozás, és kitartás árán végül eljutottunk az elfogadáshoz, amiből évek alatt megértés lett aztán öröm (a fiam részéről is, ami igen nagy szó), hogy véghez vittük az életmódváltást, majd pedig most figyelj……!

……az idén mikor is betöltötte a 24.-et elénk állt egy ötlettel, hogy a barátjával egy különleges kávézós-sütizős helyet nyitnának, ahol az ÉÉÉN teljes kiőrlésű, egészséges receptjeim alapján készült sütiket árulnák!
Na azt hiszem ezt lehet totális sikernek nevezni. Ennél többre nem is vágyhatnék, minthogy teljesen a magáévá tette az életmódváltás egészét.

Megértette, elfogadta, elismeri, ráadásul az évek alatt saját magán tapasztalta áldásos hatásait is, amikben ezúttal nekem semmi szerepem nem volt. Nem kérdéses ezek után, hogy ha családot alapít, azt ezzel a jól működő rendszerrel a háta mögött fogja megtenni.

A kis kávézó megnyitásához pedig mi fogunk a legjobban szurkolni, és a háttérből segíteni őt az üzleti ügyekben.